MTK legendárium | 381. rész

Az MTK alapítása és alapítói. 1888-ban született a klub.

Folytatjuk az MTK alapítóinak bemutatását: Leitner Ármin (1869-) könyvelő

A Komárom vármegyei Ógyallán született, izraelita családban, Leitner Ábrahám és Berger Betti gyermekeként, 1869. február 25-én.

A Monarchia keserédes romantikájához elválaszthatatlanul hozzátartozott a kisegzisztencia, a középszer, minden egyes életmegnyilvánulásával, kiszámított érzéseivel és kínos kötelességtudatával. A bohém életallűrök messze estek mindennapjaitól. Lineáris pályája mentén egymáshoz mérten is szigorú rendben helyezkedtek el napi teendőinek kicsiny szürke állomásai. Savanyú leves szagú otthona, olcsó kis reggeliző kávéháza, a napi hivatali penzusok olcsó örömei, jól itató tapper, pásszentos kézelő és prímán szelelő szipka.

Mindig a megszokott arcok nyugtató látványa. Csak semmi hirtelen élmény, váratlan hangsúlyváltás, ideges kézmozdulat. Ugyanaz a borbély, herbatea és langyos lábvíz. Ünnepnapokon titokban elfogyasztott spriccer és vasúti restik sovány zónapörköltje. Szertartásos óraigazítás és hírlapolvasás. Vasárnapi templomjárás és tavaszi kuglizás a nyíló akácok alatt.

A számok, a szerelmetes számok, melyeknek leírása, összeadása is kész gyönyörűség. Könyvelőnek születni kell, a számok közelségét hűséges élettel kell kiérdemelni. Egy nagy halmaz részévé lenni, egyik porszemből, a porszemmé válni, az az igazi tisztesség, a kiszámított karrier.

Valahogy így kottázhatnánk a Monarchia kicsiny könyvelőinek lelki képletét, „práterutcás” hétköznapjait. De akadt közöttük vérbő hajlamú, titkos utakon járó, titokban lázadó, langyított kútvíz helyett szikvizet vedelő, egyszóval az élet naposabb vagy – másként – árnyékos oldalát szemlélő. De akadt közöttük józan hajlamú, testmozgást szerető, pirospozsgás, kis tömött bajuszú is, ki esti szürkületben a cselédlányok után fordult, észrevétlen zengerájokba járt, álmában házmestert pofozott, háziúrral ordibált és a legéletrevalóbb szépségeknek udvarolt.

Persze akadt testgyakorló is, ki vasárnapokon a Tattersallba járt trenírozni, gomblyukába szegfűt tűzött és sportegyletet alapított... Na, ebből volt a legkevesebb, főként, ha hozzávesszük, hogy az a klubalapító-könyvelő hatvanévesen szerelmetes regényt írt. Saját költségén ki is adta és a tetejébe még ki is plakatírozta vele az egész várost.

Aztán behúzott nyakkal várt. Talán a csodára, hogy egyszer őt is felfedezik, őt, az élet országútjának szélén hagyottat, mert aki szürkécske könyvelő létére lírába csap, és azt még fennen reklámozza is, az mer igazán lázadni, az Freudot vagy valami hasonlót olvas, és ily módon a kicsi egójának nagy napot akar szerezni. Az szárnyak nélkül kíván röpülni, röpülni egészen magasra, talán a Parnasszusig…

Akkor, egyszer, szegény kicsi atlétikához hűtlenné lett irodalmi „leitnerármin” számára felharsannak a végítélet rivalgó harsonái…

Olcsó, reggeliző kávéházában, pirítósmajszolás közben megakad szeme a saját nevén, saját kicsi, kicsi szerelmes regényének címén, és egy hideglelős kritikán, majd a mások gúnyos, szánakozó mosolyán, ami talán ezt suttogta: »leitnerármin hűtlen lett a számokhoz!«

És az egykor atletizáló lábak remegni kezdtek, de a szem nem tudta magát türtőztetni és a lassan párásodó cvikker mögül is olvasni kezdett:

„Hogy kik lehetnek a ponyvaregények titkos szerzői, azt egyelőre úgyszólván lehetetlenség kideríteni. De bizonyos, hogy nem túlságosan ismert és nem úgynevezett »jó nevű« írók, akik esetleg rossz anyagi körülményeik folytán adják el ily módon tehetségüket. A napokban például szerte a fővárosban plakátok jelentek meg, amelyek a következőre figyelmeztetik az irodalomért lelkesedő publikumot: »Most jelent meg: A szerelem áldozatai, Leitner Ármin szenzációs regénye.« Leitner Ármin nagynevű írónktól sürgősen meg kell menteni a szerelem, azaz, hogy a ponyva áldozatait.”

Hát valahogy így alakult az irodalmi „leitnerármin” igaz históriája, de mi nem a Szerelem áldozataira vagyunk büszkék, hanem arra a csupa nagybetűs LEITNER ÁRMIN-ra, aki tizenkilenc esztendősen, serkenő bajusszal és alig kopott kézelővel, 1888. november 16-ának őszén a nagyoknál is bátrabb tettet hajtott végre: fügét mutatott a régi skrupulus világnak…

Ezt olvastad már?